Szerencse vagy kitartás...
Van egy mondat, amit az elmúlt években számtalanszor hallottam:
„Milyen szerencsés vagy!”
Szerencsés, mert csodálatos emberek vesznek körül.
Szerencsés, mert van oylan ismerősöm, akikre számíthatok.
Szerencsés, mert olyan életet élek, amire sokan vágynak.
Ilyenkor mindig elgondolkodom....
Valóban szerencse lenne?
Mert ha őszinte akarok lenni, én nem szerencsének látom azt, ahol ma tartok.
Sokkal inkább látom mögötte azokat az éveket, amikor senki nem tapsolt. Azokat az időszakokat, amikor nem volt eredmény, csak munka. Nem volt siker, csak kitartás. Nem volt visszaigazolás, csak hit. Hit abban, hogy egyszer minden nehézségnek értelme lesz.
Az emberek gyakran a végeredményt látják.....
Látják a mosolyt.
Látják az utazásokat.
Látják a kapcsolatokat.
Látják a közösséget.
Viszont, azt már kevesebben látják, hogy mindennek ára volt.
Ára volt minden kimondott „nem”-nek. Ára volt minden olyan döntésnek, amikor a könnyebb út helyett a helyeset választottam. Ára volt annak, amikor a szavamhoz ragaszkodtam akkor is, amikor veszteséggel járt, mert a jellem nem akkor épül, amikor minden könnyű. A jellem akkor épül, amikor lenne lehetőséged feladni... és mégsem teszed.
Volt idő, amikor én sem bíztam magamban.
Kételkedtem.
Bizonytalan voltam.
Nem hittem el, hogy képes vagyok nagy dolgokra.
Talán éppen ezért tudom ma ennyire értékelni a bizalmat. Mert a bizalom nem egy szó. A bizalom egy folyamat.
Minden alkalommal épül, amikor azt teszed, amit mondasz.
Minden alkalommal erősödik, amikor a tetteid összhangban vannak az értékeiddel.
Minden alkalommal mélyül, amikor valaki megtapasztalja, hogy számíthat rád.
A mai világban az emberek gyakran nem bíznak egymásban.
Sőt. Sokszor még saját magukban sem. Ezért számomra óriási érték, amikor valaki bizalommal fordul felém.
Amikor megosztja velem a gondolatait.
Amikor kikéri a véleményemet.
Amikor segítséget kér.
Amikor hisz bennem.
Mert ilyenkor nem azt érzem, hogy különleges vagyok, hanem azt, hogy az évek munkája nem volt hiábavaló. A bizalom ugyanis nem megvásárolható.
Nem lehet kikövetelni.
Nem lehet eljátszani.
Nem lehet manipulálni.
Ki kell érdemelni!
Nap mint nap. Újra és újra.
Talán ezért lett számomra a bizalom a legfontosabb érték minden emberi kapcsolatban, mert ahol bizalom van, ott lehet őszinteség. Ott lehet fejlődés. Ott lehet támogatás. Ott lehet szeretet.
Ahol viszont nincs bizalom, ott előbb-utóbb minden más is összeomlik!
Ma, amikor visszanézek az eddigi utamra, nem az eredményeimre vagyok a legbüszkébb. Nem azokra a dolgokra, amelyeket felépítettem, hanem azokra az emberekre, akik végig mellettem maradtak.
Akik hittek bennem akkor is, amikor én még nem hittem magamban.
Akik nem csak a sikereimet ünnepelték, hanem a nehéz napokon is ott voltak.
Akik nem a tökéletességemet szerették, hanem az embert látták bennem.
Ők a legnagyobb kincseim.
Ha ez szerencse, akkor talán igazuk van, de én mégis azt gondolom, hogy a szerencse sokszor csak a világ neve arra, amikor valaki hosszú éveken keresztül következetesen építi önmagát.
A végén pedig egyszer csak azt mondják rá:
„Neki könnyű. Ő szerencsés.”
Pedig a történet valójában sokkal mélyebb ennél, mert a valódi értékek nem egyik napról a másikra születnek.
Hanem minden egyes döntésből.
Minden betartott szóból.
Minden felállásból.
Minden kitartott napból.
Végül ezekből épül fel az életünk. Az az élet, amit mások talán szerencsének neveznek. Mi pedig tudjuk, hogy valójában mennyi szív, hit, kitartás és munka van mögötte.
Szeretettel ölellek Titeket,
Viki