A változás fájdalma és ajándéka
A változás sosem kényelmes. Olykor hatalmas lendülettel indulunk neki az új útnak, mégis akadályokba ütközünk - emberekbe, helyzetekbe, saját belső korlátainkba. Ilyenkor a kérdés nem az, hogy miért történik velünk mindez, hanem az, hogy mit tanít nekünk.
Minden nehézség tükröt tart elénk: vajon figyelünk- e magunkra eléggé!? Meghalljuk- e az üzenetet, ami mögötte rejlik, vagy inkább hagyjuk, hogy az egónk vegye át az irányítást? A régi berögzült mintáink sokszor suttogják:
"Nem vagyok elég jó, nem vagyok elég szerethető." Ezek a gondolatok csak a bizonytalanságaink hangjai, melyek próbára teszik önbizalmunkat.
Deee valójában nincs ezzel baj. Az önreflexió - a saját működésünk megfigyelése - életünk egyik legnagyobb ajándéka. Mert amikor észrevesszük, hogy kibillentünk, az fájhat ugyan, de pontosan ekkor kezdődik el az igazi önmunka. Ez a zuhanás befelé olyan, mint amikor a hernyó bebábozódik: látszólag szétesik, de közben épp a legnagybb átalakulás zajlik és megszületik a pillangó.
Ugyanez történik velünk is: minden nehézség után, akár a főnixmadár, újra és újra felemelkedünk, erősebben, bölcsebben, sebezhetetlenebbül. Aztán egyszercsak ott áll előttünk egy új ÉN - aki tele van önbizalommal, szeretettel és békével. Nem csak önmaga felé, hanem mások felé is.
Mert a változás fájdalma nem büntetés!
Hanem születés!!!
Varga Viktória - Egészségügynök, Egészségmentor
Keress, ha kérdésed merült, szívesen segítek!